Cica Kertész kalandjai
A kis, kockás overallos cica, akit mindenki csak Cica Kertésznek hívott, egy igazi zöldujjú volt. A kertészkedés nemcsak munka volt számára, hanem egy igazi szenvedély. Minden reggel felvette a kis szalmakalapját, és már rohanott is a kertbe, hogy gondozza virágait.
Volt egy különleges kapcsolat a virágokkal. Amikor locsolta őket, úgy érezte, mintha beszélgetne velük. A rózsáknak mesélt a legújabb rovarokról, a napraforgóknak pedig a napsugarak melegéről. A virágok pedig hálásak voltak a törődésért, és még szebbé váltak.
Egy nap, amikor Cica Kertész a kertben dolgozott, egy pillangó letelepedett a vállára. A pillangó olyan gyönyörű volt, hogy Cica Kertész megállt a munkában, és csak nézte. A pillangó pedig, mintha megértette volna a csodálatát, körberepdeste a feje felett.
A környék összes állata tudta, hogy Cica Kertész a legjobb kertész a világon. A méhek mindig a virágaira jártak mézet gyűjteni, a madarak pedig a bokrokban fészkeltek. A gyerekek is imádták Cica Kertészt. Gyakran látogatták meg a kertjét, és segítettek neki a munkában.
Egy nyári napon azonban egy nagy vihar érkezett. A szél tépte a fákat, az eső pedig ömlött, mint a dézsából. Cica Kertész nagyon aggódott a virágaiért. Gyorsan rohant a kertbe, és megpróbálta őket védeni. De a vihar túl erős volt. Sok virág elpusztult.
Másnap reggel Cica Kertész szomorúan nézte a tönkrement kertet. De aztán észrevette, hogy néhány virág még mindig életben van. A napraforgók lassan felemelték a fejüket, a rózsák pedig új hajtásokat növesztettek. Cica Kertész megértette, hogy a természet mindig újjászületik.
És így folytattatta Cica Kertész a munkáját, évról évre. A kertje mindig tele volt élettel és szépséggel. És ő, a kis, kockás overallos cica, boldogan élt a virágok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése