Mancs, a kíváncsi kölyök
Mancs egy aprócska, borzas bundájú kölyök volt, hatalmas, barna szemekkel és egy folyton csóváló farokkal. A világ számára egy hatalmas, izgalmas játszótér volt.
Egy nap, Mancs a kertben játszott, amikor valami különös zajt hallott a bokrok közül. Nagyon kíváncsi lett, ezért óvatosan odalopózott.
A bokrok mögött egy apró, csíkos cica bújt meg, ijedten nyávogva. Mancs sosem látott még cicát ilyen közelről.

Ahelyett, hogy ugatni kezdett volna, Mancs óvatosan meglibbentette a farkát, és finoman megszaglászta a cicát. A cica először még félt, de aztán érezte Mancs barátságosságát.
Hamarosan Mancs és a cica együtt játszottak a fűben. Kergették egymást, birkóztak a levelekkel, és nagyokat nevettek (legalábbis a maguk kutyás-cicás nyelvén).
Estére mindketten elfáradtak a sok játéktól. Mancs a cica mellé kuporodott, és boldogan szundítottak el a kert csendjében. Mancs megtanulta, hogy a barátság a legváratlanabb helyeken is rátalálhat az emberre (vagyis a kutyára!), és hogy a kíváncsiság néha csodálatos dolgokhoz vezethet.